Amerigo Tot művei Tihanyban

Budapesti kiállítása után (május 4-én nyitották) Tihanyban mutatja be műveit Amerigo Tot, s a kiállítás-értők és gúnyolódók megjegyzéseitől kísérve a balatoni nyári kultúrélet központjáva vált. A hajdani bencés apátságban rendezett múzeumban úgy állnak sorba jegyért hétköznap is, ahogy a ritkán kapható élvezeti cikkekért szoktak az emberek, vendégkönyvbe való bejegyzés nélkül alig távozik innen látogató. Ez az érdeklődés fokozódó visszhangja annak a világszerte keltett feltűnésnek, amelyet a hazánkból Itáliába származott parasztgyerek, Tóth Imre óriási domborművei, kisplasztikái és fő képp elvont tartalmú szobrai keltettek. Hatalmas méretű fotók mutatják be olyan ismert alkotásait, mint a római termini pályaudvar homlokzatát díszítő fríze, vagy az olasz erdészeti minisztérium épületén elhelyezett dombormű; sajnos csak nagyított fényképen csodálhatjuk meg a motormetszetek kompozíció-halmazát műveszi és technikai bravúrrá alakító domborművét is, utóbbi a római autóklub rendelésére készült.
Többet mondanak azonban ezeknél az eredetiben látható alkotások, kezdve a klasszikus felfogásban 1930-ban készült viaskodó bölénypártól a múzeum előtt kiállított „Őfelsége, a KILOWATT" című, mai világunk szimbólumaként megjelenő művéig.
A gondolattársításnak majd száz, szenvedélyt kavaró alkotását mutatja be (vissza-visszaterő motívumokat is variál bennük, mint amilyen „A sofősr lidércnyornása"). Ugyanezek az ütközővé formált, egyszer csak tapintó, máskor tiltakozó kezek jelennek meg sokszorozva „A kereszt mint proteszt" s még számtalan művén — s éppen az a csodálnivaló bennük, hogy művészeti előtanulmány nélkül is szólnak az emberhez.
A vendégkönyv bejegyzései között olvastam ezt az elismerést is, írója hadilábon áll a helyesírással, sorai azonban arról tanúskodnak, hogy értőként szemlélte meg a kiállítást. S ilyenek vannak többen. Az ő véleményüket fejezi ki az a bejegyzés is, amely két mondatbn foglalva beszél Amerigo Tot (Tóth Imre) művészi erejéről: „Igen, ilyen ez a mai világ! Ilyen bonyolult s egyben Ilyen egyszerű...".
A bonyolultra azonban csak akkor gondolunk, amikor a művek létrejöttének elsó fázisára, az alkotás előtti időszakra következtetünk. Honnan van ennyi dús fantázia egyetlen emberben? Egy tucat alkotása is elég lett volna ahhoz, hogy nevét a ma legnagyobbjai között emlegessek, s ő gazdag termékenységgel ontja a láttató, mai világunkat tükröző műveket, amilyen az Olivecrona és Karinthy komplexust tartalmazó „Hommage'', a Komarov hőstettét megörökítő emlekmű, vagy „A Föld szeme". Igaza van annak a látogatonak is, aki így foglalja össze a kiállítóson kapott élményét: „Amerigo Tot nagyon erős, játékos, bátor ember."
Élete tette azzá. A nácik, válaszul sorozatos tiltakozásaira, koncentrácios táborba zárták, de onnan csodával határos módon megszökött. Olaszországban a partizánok soraiba áll a második világháborúban. Ezekről az elményeiről is vall, s döbbenetet vált ki bennünk háború elleni tiltakozása, a „Sebesült páncélos". De nem ugyanezt a megszállottságot fejezi-e ki a „Holdkóros" két formában is megjelenített alakjával?
Vissza-visszatér a látogató a reneszánsz nemes formáival gyönyörködtető domborműveihez, hogy utána újból kezdje a sétát a fejlődés későbbi éveiből származó „Kavicsasszonyok" zárt, lekerekített, erőt és nyugalmat sugárzó ötletcsoportjához.
Portréi sokféleségükkel külön tanulmányt érdemelnenek, de tekintsünk most el a klasszikus szépségű „Dr. Lénárd"-féle alkotásaitól, s említsük a szkeptikus mosolyú „Külföldi tudósítót" (gyilkosabb politikai szatírát szoborban alig-alig faragott valaki ennél), a szabálytalan geometriai alakzatokból komponált „Professzor Birnbaum" című fejszobrát, vagy az egyféle ösztönt sugalló „Nyugalmazott birkózó" című művét.
Valamennyi itt felsorolt alkotása csak jelzés egy-egy időszakából. Művészete sokkal erőteljesebb annál, semhogy szóval s még illusztrációval is magyarázni lehetne. A sok elvont alkotás között azonban, jól esik az olyan látvány, mint a múzeum udvarán elhelyezett fekvő szobra, „A szép Partenopea". (Jellemző, hogy erről a művéről nem engedett fényképmásolatot készíteni. De nem is lehetett volna, hiszen hiányzana a képről a síkban ábrázolás miatt az a könnyű lebegés, mely a kövek fölött alvó női testet szinte légiessé teszi.)
Feljegyeztem néhány Magyarországon maradó művének a címét: az „Őfelsége, a KILOWATT"-ot a veszprémi múzeum vásárolta meg 400 000 forintért, a „Hommage" 700 000-ért, a „Képtelen párbeszéd" című alkotása 600 000-ért talált gazdára. Szülőfalujának, Csurgónák ajándékozta Csurgói Madonna" című világhírű alkotását.