A római Montmartre

BESZÉLGETÉS KÉT VILÁGHÍRŰ MŰVÉSSZEL A VIA MARGUITTÁN Az olasz főváros negyedik kerülete a művésznegyed, a római Montmartre. A műtermekkel zsúfolt Via Margutta alig egy percnyire van a Piazza d'Espagnától, a spanyol tértől. A pestiek is jól ismerik a neorealista olasz filmekből. Festői szépségű, híres lépcsősora tavasztól őszig napfürdőző boltoslányokkal és csinos modellekkel. Eszpresszó a Via Marguttán ... A pultnál fekete hajú, középkorú férfi beszélget egy érdekes, markáns arcú, bozontos ősz hajúval. Az egyik Pericle Fazzini, a másik Amerigo Tot, pontosabban: Tóth Imre. Az egyik Olaszország legkiválóbb szobrásza, s a másik sem áll mögötte a modern szobrászművészek ranglistáján. Az egyik született olasz, a másik évtizedek óta él Itáliában, de mint a neve is mutatja — magyar, sőt: magyar állampolgár. Fazzini most érkezett vissza Düsseldorfból, ahol példátlan sikerű kiállítása volt a Kunsthalleban. A „Vakaródzó macska" Megisszuk az aromás, hamisítatlan eszpresszókávét, azután Fazzini meghívására belépünk a szobrász közeli műtermébe. Mindjárt a bejárattal szemben világhírű műve fogad, a Vakaródzó macska. Művei közül mégis nőszobrait kell elsősorban említeni. »Nőalakjai mind modernek, de mintha egyben görög istennők is lennének« írja rólulk a legnevesebb német műkritikus. — Talán a Lovas elnevezésű szobromat szeretem legjobban — mondja Fazzini — Azt hiszem, sikerült megörökítenem az »érzéseit« a vad lónak, amelyet most akarnak betörni. A lovas igyekszik egyensúlyt tartani, biztos az erejében, de a ló még ellenáll, fejet lefelé veti, ám érzi már, hogy meg kell adnia magát. Figurális absztrakt — Olvasom az absztraktok elleni támadásokat és csodálkozom, hogy egyesek, képtelenek elválasztani a figurális absztrakbot attól, amelynél valóban, nem lehet látni, hogy mit ábrázol. A szobor legyen egészen modern, de kifejező és érthető. Az én Fésülködő lány szobromon a nő valóban fésülködik, ezt mindenki látja. Fazzinti szerényen beszél műveiről, pedig Európa majdnem valamennyi nagyvárosában, de Japánban, Amerikában is rendkívül nagy sikere volt kiállításainak. Csak az utóbbi évek eredményeit ismerteti. Nagydíjat kapott az auschwitzi emlékmű pályázaton, első díjat kapott és pályázatokat nyert a velencei Biennalen, Tokióban, Kasselban, Saarbrückenben, Düstseldortfban, Münchenben, New York-ban és a Rodin múzeum kisbronz-kiállításán Párizsban. Mintha szégyenlené, hogy olyan sokat beszélt magáról ... Megöleli Amerigo Tot-ot, ami Tóth Imrénket és megjegyzi: A „Termini" — De a Termini pályaudvar reliefpályázatát te nyerted meg, nem én ... Igen, a római központi pályaudvar előtt Tóth Imre alumínium reliefje alatt naponta tízezrek haladnak át. A római pályaudvar forgalmának méretei közismerten hatalmasok. Igaz, vannak még mozgalmasabb indóházak is a világon, de azokat viszont nem díszíti műremek. A homlokzati fríz tizenhat méteres alumínium lemerzekből készült. Tóth a vonat mozgását, a vasút összekötő funikcióját érzékeltette. Absztrakt, és mégis figurális. Mozgás, sebesség, ritmus van a reliefen. — Nálam valóban összefolyik az absztrakt és figuratív — mondja. — Most a római kémiai intézetnek készítek faldíszt. Itt a molekulák mozgását érzékeltetem. Örülök, hogy Olaszországban is megbecsülnek, bár a kritikusak természetesen elfogultak az olaszok javára. Nem mindenkinek tetszett, hogy a Róma kapujának díszítésére kiírt pályázatot én nyertem meg. Viszont, amikor a brüsszeli világkiállítás pályázatán győztem, az Erurópa-pavilon díszítéséért egyöntetűen elismerő kritikát kaptam. A közlekedést ábrázoltam »Mozdanyszörnyetegem — mint írták — félelrmetesen szép volt« ... Visszatérve a Termini pályaudvarra, büszke vagyok rá, hogy a rotterdarni építészeti főiskolán a reliefemről készült makett segítségével »tanítják« a Terminit. Pesti kiállítás? Újra Fazzini veszi át a szót: — Gyakran álmodozunk Amerigóval. Mindketten szeretnénk elérni, hogy amit csinálunk, az fedje elképzeléseinket. Halkan tűnődve teszi hozzá: — Szetretném megalkotni a tökéletes szobrot. — Tot-Tóth nevet: Én is ... A magyar szobrásszal visszatérünk a művészek eszpresszójába. Most nem feketekávé, hanem cinzano van soron. Tóth Imre megjegyzi: — Lehet, hogy Budapesten is lesz kiállításom. Ennek nagyon örülnék. Bizonyára a magyar közönség is...